Üdvözlöm! Bárdossy Péter, történész-levéltáros, genealógus vagyok.

Több mint 20 éve foglalkozom családfakutatással. Személyes indíttatásból, egyszerű kíváncsiságtól vezérelve kezdtem el családom múltját felderíteni.

A kutatásaim során kiderült, hogy családom, a nemes Bárdossy család Vas vármegyéből ered, első okleveles említése a 1368-ból való. A család egyes tagjai évszázadok óta a megye különböző településein tűnnek fel mint kisbirtokosok, illetve viselnek különböző közhivatalnoki tisztséget. Ebből származik Bárdossy László miniszterelnök is, mely joggal használja a "bárdosi" előnevet.

Más ágakon még távolabbra jutottam, így őseim között olyan személyek találhatóak, mint például az 1033 körül élt Bokon, továbbá Ákos és Mikó mester a Divék nemzetségből (1230 körül),  Ivánka comes (1281 körül), Ivanch a Hont-Pázmán nemzetségből (1180 körül), Belényes bán a Csanád nemből (1190 körül), a Héder nemzetség alapítója, Héder nádor (1150 körül), Reynold a Rozgon nemzetségből (1221 körül), a Bebek család alapítója Máté az Ákos nemből (1200 körül), a Báthory család őse, Gutkeled nembeli Miklós (1220 körül), Aladár (1320 körül) és Dénes nádor a Péch nemzetségből vagy a gimesi Forgách család őse, Ivánka fia András, aki 1241-ben, a muhi csata után a menekülő IV. Bélának saját lovát engedte át. Ugyancsak a tatárok elleni küzdelem egyik hőse volt a Ráthold nembeli Lóránd, aki 1248-55 között nádor, majd 1261-től 1278-ban bekövetkezett haláláig szlavón bán volt. Nem feledkezhetek meg Hadolt vitézről, a Hahót-Buzád nemzetség őséről sem, aki annak a seregnek az élén állt, melyet III. István királyunk hívott az országba 1163-ban nagybátyja, IV. István ellen. Ugyancsak ennek a nemzetségnek a leszármazottja a bolondóczi Bánfi család, melyből Miklós horvát és szlavón bán volt. Fia, János ugyancsak szlavón bán. Ezen ági őseim házasság révén az Osl nemzetségből eredő Kanisay családdal is kapcsolatba kerültek, így őket is őseim között tudhatom. Meg kell még említenem Jánost a Dorozsma nemből, aki többek között a garai Bánfy család őse volt.

Egyik ősanyám testvére volt Dobó István(1500-1572), az egri hős.

Ugyancsak ebben az időszakban élt ősapám, bedeghi Nyáry Lőrinc (1517-1558), várkapitány, Hont vármegye főispánja.

Egyik vezetője annak a küldöttségnek, amely a Szent Koronát kísérte, amikor Szapolyai János özvegye, Izabella azt átadta I. Ferdinándnak, aki ezért koronaőrré nevezte ki. 1547-ben a stratégiai fontosságú Szolnok várának kapitányává nevezték ki. 1552 szeptemberében az észak felé nyomuló törökök nagy erőkkel ostromolták meg a várat, és a nagyrészt idegen zsoldosokból álló sereg az éj leple alatt megszökött, de Nyáry maroknyi hűséges emberével a végsőkig kitartott. Török fogságba esett, és a konstaninápolyi Héttoronyban raboskodott, ahonnan egy muzulmánná lett magyar, regőczi Huszár Imre csellel szabadította ki, akinek ezért hálából több falut adományozott. Történetének számos irodalmi feldolgozása született, és a szolnoki csata ihlette Than Mór Nyáry és Pekry elfogatása című, 1853-ban készült kompozícióját, amely romantikus történeti festészetünk becses darabja.

Őseim között található Stibor vajda (1347-1414), lengyel nemesi család sarja 1395-1402 között erdélyi vajda. Résztvett Nagy Lajos és Zsigmond király hadjárataiban, fontos diplomáciai küldetésekben járt el. Szolgálataiért Zsigmond az ország leggazdagabb birtokosává tette. Birtokai leginkább Trencsén, Nyitra, Pozsony vármegyékben terültek el.

Történészi, kutatói vénámat talán Thuróczy János (1435-1489) ősapámtól örökölhettem, aki átdolgozva és kiegészítve más művekkel, így a tatárdúlásról tudósító Rogerius mester Siralmas énekével, 1488-ban kiadta a Chronica Hungarorum-ot mely a második megjelent történeti mű, mely a magyarok történetét taglalja. Ez az úgynevezett Thuróczy krónika, melynek második kiadását Mátyás királynak ajánlotta.

Szintén történész volt apai ági ősapám, Bárdosy János (1738-1819), aki számos, ma már megsemmisült Árpád-kori oklevelet kutatott fel és publikált.

Az elmúlt több mint húsz év kutatása és a modern tudományos módszerek - a genetika - segítségével kiderült, hogy a Vas megyei Bárdossyak egyik ága az a Bárdossy család is, melyből 1768-ban, Mária-Terézia nemességet és címert adományoz a kassai születésű Bárdosy Jánosnak, mint Szepes vármegyei ülnöknek, valamint lomniczai Horváth-Kissevich Máriától született Antal nevű gyermekének.

(Horváth-Kissevich Mária halálának szomorú alkalmából írta Dayka Gábor klasszikussá vált versét.)

Ezen adománnyal a Bárdossyak két ízben is kiérdemelték azt a kegyet, mely Magyarország nemesei közé emelte őket.

Én is a Vas vármegyei család ezen ágából származom.

Él egy másik Bárdossy család is, amely Erdélyből, Maros-Torda vármegyéből ered és amelyből Bárdossy György (1817-1873) királyi táblabíró is származik, kinek gróf Rhédey Johannával kötött frigyével a család rokonságba került az angol királyi házzal