Maros-Torda vármegye térképe és címere

Erdélyben is van Bárdos nevű kisközség, Marosvásárhelytől északi irányban, 7 km-re.

A faluban azt beszélik, hogy azon a helyen, ahol ma Bárdos fekszik, volt egy kis település, vagy 12 házzal.
A település egy bojár tulajdonában volt, akit Ciorbaş-nak hívtak. Az ő szolgálatában sok ácsmester állt, akik bárddal dolgoztak. Őket "bárdosoknak" nevezték. Kezdett nőni a lakosok száma, s ezzel a házak száma is szaporodott, s így alakult falu a kis településből.
Mivel a férfilakosok majdnem mind ácsok, "bárdosok" voltak, a falu is a Bárdos elnevezést kapta.

Orbán Balázs, a Székely Föld leírása című művében így ír:
"Ekként találjuk a fővölgy első baloldali mellékvölgyében Bárdost, egy oláhok által lakott kis falut, amelynek lakói 1848-ig Vásárhely jobbágyai voltak, az ottan levő allodiaturák, valamint a bárdosi határon levő erdőségek nagy része ma is a nevezett város birtokában van.
Bárdos nevét, hagyományok szerint onnan vette, hogy régen e falut bárddal harczoló székelyek lakták, kik egy törökök elleni viadalban nagyrészt elvérzettek.
Bárdost - mint fenntebb említém - 1609-ben Vásárhely városa vette meg, de nem az egész falut, mert 1824-ig a Lázár családot, mint birtokost találjuk Bárdoson, ez év április 9-én gróf Lázár József bárdosi részjószágát 3000 ftért szintén megszerezte Maros-Vásárhely városa, amely időtől fogva az egész falu kizárólagos földesurává lett s bírta az úrbéresek 1848-i felszabadulásáig."

A család egyes tagjai már a XVI. század közepétől említve vannak a különböző forrásokban.

A Szádeczky-Kardoss féle Székely Oklevéltár egyes köteteiben a következőket találhatjuk:

928: Székelyország nemességének közönsége a maros-vásárhelyi szabó mesterek megkeresésére Bárdossy Péter - az oklevélben Gergely - vásárhelyi polgár ellen, aki a szabómesterséget maga nem értette, mégis dolgoztatott, (előbb a dolog megítélését Udvarhely szék gyűlésére halasztotta s ott ítéltek, de az ítéletet Maros-Vásárhelyen hirdették ki) hogy valamiként a varga nem ért a kovács vagy szabómesterséghez, sem ezek amahoz, tehát nem is míveltethetik, azonképen Bárdossy is, aki a szabósághoz nem ért, nem míveltetheti azt.
Kelt Maros-Vásárhelyt 1514. május 18.

1125: Espán István, Gáspár György és Bárdosy János sóváradi (Maros-széki) drabantok kezességet vállalnak Király Balázsért hetven magyar forintig, hogy a fejedelemnek hű jobbágya lesz Sóváradján.
Kelt Udvarhely várában, 1641. augusztus 24.

1263: A Krimben Acremet városában 1670. április 10-én kelt oklevelet tanúként aláírja a Maros-széken, Kebéden lakó Bárdossi Balás is.

V. kötet, 244.o:

A Maros széki nemesek, lófők, puskás gyalogok és szabad székelyek névsora, akik Básta György hűségére az arra kiküldött biztosok előtt felesküdtek Székely (Maros) Vásárhelyen. 1602. augusztus 16.

Kibéd: Bardosi Balázs ( szabados )
Bardosi János ( lófő )

A Maros széki nemesek, lófők, puskás gyalogok és szabad székelyek névsora, akik a császár-király hűségére az arra kiküldött biztosok előtt felesküdtek Székely (Maros) Vásárhelyen. 1603. február 07.

Kybéd: Nicolaus Bordosi
Joannes Bordosi

A család pontos leszármazása ezidáig még nem tisztázott, viszont 1760-ban feltűnik Bárdossy Teodor, ki Szászrégenben élt.
Azt, hogy a szászrégeni illetve a korábban élt Bárdossyak egy törzsből fakadnak-e még nem tudjuk.
Részletes ismerettel a szászrégeni ágról rendelkezünk:

Szászrégen

MAGYARRÉGEN Maros-Torda vm. Régeni felső j. (szkh.: Magyarrégen)

ném: Ungarisch-Regen; Szászrégen - Reghin; vagyis az 1913. évi Magyarrégen Maros-Torda vármegye Régeni felso járásában volt, a járás nem székhelyének nevét viselte, a székhely Magyarrégen volt, az 1910. évi 1610 lakos közül 1340 magyar és 133 román volt (a többi egyéb, kis létszámú nemzetiség között oszlott meg), Csánkinál az elso névváltozat Régen, a második névváltozat Régön, a harmadik névváltozat Magyar-Régön, a negyedik névváltozat Magyar-Régen, Lipszkynél Régen (Magyar-), illetve utalóként Magyar-Régen, a helység német neve Ungarisch-Regen, 1913 után Szászrégennel egyesítették, a közös településnév szintén Szászrégen, amelynek mai (román) neve Reghin, Magyarrégen román neve történeti forrásokban Reghin-Sat volt, ma Romániában van.

A család egyes tagjai:

Bárdosi Teodor

(született: 1760)

Ő az első Bárdosi a Szászrégenben letelepedettek közül akiről írásos feljegyzés maradt. Az ő neve szerepel a szászrégeni görög-katolikus kápolna harangján, amelyet apja adományozott születése alkalmából 1760-ban. Teodor Bárdosi előtt minden bizonnyal még legalább két Bárdosi nemzedék élt Szászrégenben.

Bárdosi Teodor, akárcsak az ősei, szintén kereskedő volt. Már kiépített kereskedelmi kapcsolatokat örökölt, melynek köszönhetően egyre sikeresebb lett. E kapcsolatokat – mint kereskedelmi szakmai alapokat – adta tovább leszármazottainak.

Bárdosi Teodornak két fiáról tudunk. Az egyikük, Bárdosi György elhagyja Szászrégent és a gyönyörű Zarándi vidéken telepedik le, Kisbányán (Baita, Hunyad megye) és a kereskedelmi tevékenységet folytatja, míg Bárdosi Demeter Szászrégenben maradva tovább viszi a családi vállalkozást.

Bárdosi Teodor Szászrégenben halt meg, és az ő hozzájárulásával épült templom sírkertjében, a Bárdosi kriptában van eltemetve.

Bárdosi Demeter

(*1791 - †1860. május 02.)

Szászrégenben született, ő örökölte az apja által kialakított kereskedelmi céget, amely alatta tovább gyarapodott. A Bárdosiak őt tekintik a szászrégeni vonal "atyjának".

Bárdosi Demeter "befutott" embernek számított, mint tulajdonosa egy virágzó kereskedelmi cégnek.
Szerteágazó kapcsolatrendszert tartott fenn más kereskedőkkel, de főleg a marosvásárhelyi Görög családdal és a Zarándba telepedett testvérével.

Neve fogalom volt a kereskedelemben, a termelők tülekedtek, hogy beszállítói lehessenek, mert tudták, hogy nála mindig korrekt áron és pontosan fizetve értékesíthetik áruikat. Ő már irodából irányította a céget, alkalmazottai voltak és előszeretettel kötötte üzleteit kávézókban. Hitt a kereskedelemben, melyet őseitől örökölt, és amely a jólétet hozta el maga és családja számára.

A kor szellemével haladva Bárdosi Demeter csak egy utódot szánt a családi vállalkozás folytatására, a többit taníttatta, felsőoktatási intézménybe küldte, így teremtve meg nekik a karrier lehetőségét, és sikereiket büszkén figyelte. Ennek következményeként utódai – akik "beleszülettek a jóba" – kiváló oktatásban részesültek, ami megnyitotta előttük a lehetőségek kapuit.

A szászrégeni közösségi élet élén Bárdosi Demeter állt. Közéleti tevékenységéből kiemelendő, hogy fontos támogatója volt a görög-katolikus egyháznak. 1859-ig ő volt az elnöke a Szászrégeni Román Iskolai Alapítványnak, amelyet korrekt módon, mindenki megelégedésére vezetett. Bárdosi Demetert 1860-ban bekövetkezett halála után a szászrégeni családi sírba temették.

Bárdosi György

(*1817 - †1873. november 14.)

Szászrégenben született Bárdosi Demeter első gyermekeként. Tanulmányait kitűnő bizonyítványokkal fejezi be. Mivel semmilyen érdeklődést nem tanusít a kereskedelem iránt, apja a kolozsvári egyetemre küldi, ahol jogot tanul és kitűnőre vizsgázik. Bárdosi György Szászrégenben telepedik le, mint ügyvéd.

A jogi útvesztőkben jártas ügyvéd, hamarosan ismert személyiség lesz Szászrégenben, ügyvédi irodáját egyre többen keresik fel és szívesen látott személy nemcsak a román, hanem a szász és magyar közösségben is.

A karrierjével foglalkozva szinte repülnek az évek és már-már megrögzött agglegénynek könyveli el mindenki, amikor 1855-ben, 38 évesen megismerkedik a nála 17 évvel fiatalabb Rhédey Johanna grófnővel. Az beszélik, hogy Rhédey Johanna a nagykorúságot elérve felkereste Bárdosi György irodáját, tanácsot kérni hogyan kaphatja vissza a saját vagyonát a harácsoló gyámoktól, rokonoktól. Rhédey Johanna egy talpraesett ügyvédet keresett, aki nem ijed meg, a magyar grófokkal való találkozástól, pereskedéstől.

A családban megmaradt anekdota szerint Rhédey Johanna kérte meg Bárdosi György kezét!

Bár Bárdosi nem volt nemes, a grófnőnek feltűnt férfias szépsége, talpraesettsége és a jogi útvesztőkben való jártassága. 1855-ben összeházasodnak. Idővel, 1861-62 körül Bárdosi György átadja ügyvédi irodáját a fiatal Mihail Orbonaş-nak, unokahúga férjének, és mint ügyész folytatja tevékenységét.

1867-ben már a szászrégeni járási bíróság elnöke, majd 1869-ben áthelyezik a Marosvásárhelyi Királyi Bíróságra, így családjával átköltözik Marosvásárhelyre.

Bárdosi Györgynek és Rhédey Johannának hét fia és egy lánya születik.

Bárdosi György 1873. november 14-én Marosvásárhelyen meghal.

A Mezőszentmártoni (Sînmartinul de Cîmpie, Maros megye) Rhédey kriptában van eltemetve.

Bárdosi György halálakor Rhédey Johanna 39 éves. Az akkori korban fiatal özvegynek számító grófnő, saját belátása szerint igazgathatja hatalmas birtokait. Ehhez azonban nem ért, így az intézői rendszeresen becsapják, a bevételek egyre apadnak.

Rhédey Johanna otthagyja a birtokot és végleg városba költözik. Először Marosvásárhelyre, utána Brassóba, ahol 1904. június 30-án, 70 éves korában meghal. A helyi katolikus temetőben van eltemetve.

Bárdosi György és Rhédey Johanna leszármazottai napjainkban is élnek. Az ő házasságuk révén került rokonságba az erdélyi Bárdosi család az angol királyi házzal.

A kapcsolat a következő:

	kisrédei gróf Rhédey Mihály
	*1720
	†1791.09.04. Kolozsvár
	neje: losonczi báró Bánffy Mária
	*1740
	†1807.03.11. Sámsond
	esk: 1765
László		Ferenc
*1775		*1777
†1835.11.22.		†1848
neje: nagyváradi báró Inczédy Ágnes		neje: hilibi Gaál Ágnes
ê		ê
Claudia-Zsuzsanna		Lajos
*1812.09.21. Erdőszentgyörgy		*1778
†1841.10.01. Graz		†1880.03.18. Debrecen
férje: Württemberg Sándor herceg		neje: nagyajtai Cserey Ilona
*1804.09.09. Szentpétervár
†1885.07.04. Tueffer		†1886.02.17. Szentdemeter
esk: 1835.05.02. Bécs		esk: 1834
ê		ê
Ferenc, Teck hercege		Johanna
		*1839
†1866		†1904. június 30. Brassó
neje: Lady Mary Adalaide		férje: Bárdossy György
*1833		*1817
†1897		†1873. november 14. Marosvásárhely
ê
Mary, Teck hercegnő
*1867.05.26. Kensington
†1953.03.24.
férje: V. György Anglia királya
*1865.06.03.
†1936.01.20.

kisrédei gróf Rhédey Claudia

A Székelyudvarhelytől kb. hetvenöt kilométerre lévő Erdőszentgyörgyön, a falu templomával szemben áll a Rhédey család egykori kastélya.

A Rhédey egyike a legrégebbi nemesi családoknak. Aba Sámuel személyében e nemzetség még királyt is adott az országnak. Erdélybe a Habsburgokkal való viszályaik miatt telepedtek le, birtokot Bethlen Gábor fejedelemtől kaptak.

Az erdőszentgyörgyi kastélyt 1807-ben Rhédey Claudia szülei építtették. Itt, a nyári rezidencián született a grófnő, 1812-ben. Fiatal lányként a korszellemnek megfelelően Claudia előszeretettel vett részt a bécsi bálokon. Egy alkalommal megismerkedett és beleszeretett a jó kiállású Württembergi Sándor hercegbe. Szerelmük viszontagságosan indult, mert a würtembergi királyság törvényei nem engedték, hogy a família hercegei rangon alul házasodjanak. Ezek után már Claudia édesapja is ellenezte a házasságot: milyen alapon titulálják rangon alulinak a családját, amikor ősei királyi leszármazottak?!

Az apa halála után, 1835-ben mégis megtartották az esküvőt, annak ellenére, hogy Sándor ezzel kizárta utódait a trónöröklési jogokból. Házasságukból három gyermek született. Claudia újból várandós volt, amikor útnak indult, hogy meglátogassa Grazban hadgyakorlatozó férjét. Útközben azonban elvetélt, és orvosi ellátás híján belehalt a vérveszteségbe. Közel másfél hónapig tartott, míg a grófnőt érckoporsóban hazaszállították. Utolsó óhaja szerint szülőfalujában temették el.

Egyik fiúk, Ferenc benősült az angol királyi családba: Mary Adelaide hercegnőt vette feleségül. E frigy elsőszülöttje, Mary Victoria, 1893-ban a walesi hercegnek, a későbbi V. György királynak esküdött örök hűséget. Az ő fiuk, VI. György király Marina görög hercegnővel kötött házasságából született Erzsébet, így Rhédey Claudia révén az angol királyi háznak magyar felmenői is vannak. Ezért mondható, hogy a királynő ereiben tizenhét százalékban magyar vér folyik.

Erdőszentgyörgy lakói ápolják a grófnő emlékét. A református gyülekezet Rhédey Claudia emléktáblája alatt imádkozik. Templomuk falán áhítattal őrzik azt a fekete márványból faragott feliratot, amelyet a grófnő unokája, Mary Victoria walesi hercegnő adományozott a falunak. A helybéliek és a látogatók legnagyobb bánatára azonban az alagsorban nyugvó Claudia sírját nem lehet megnézni. A kriptát lezárták.

Utoljára 1935-ben nyitották fel a kriptát, hogy meggyőződjenek róla, valóban ő nyugszik ott. Az azonosításban az a nyakék segített, amelyet a grófnő állandóan viselt, s amely az emlékházban álló szobron is látható. A templom szomszédságában található épületet 1994-es megnyitása óta rengetegen látogatják. A bukaresti angol nagykövet – a dokumentumok és a családfa alapján – szintén meggyőződhetett arról, hogy uralkodója magyar származású.