Erdélyben is van Bárdos nevű kisközség, Marosvásárhelytől északi irányban, 7 km-re. A faluban azt beszélik, hogy azon a helyen, ahol ma Bárdos fekszik, volt egy kis település, vagy 12 házzal. A település egy bojár tulajdonában volt, akit Ciorbaş-nak hívtak. Az ő szolgálatában sok ácsmester állt, akik bárddal dolgoztak. Őket „bárdosoknak” nevezték. Kezdett nőni a lakosok száma, s ezzel a házak száma is szaporodott, s így alakult falu a kis településből. Mivel a férfilakosok majdnem mind ácsok, „bárdosok” voltak, a falu is a Bárdos elnevezést kapta.

Orbán Balázs, a Székely Föld leírása című művében így ír:
„Ekként találjuk a fővölgy első baloldali mellékvölgyében Bárdost, egy oláhok által lakott kis falut, amelynek lakói 1848-ig Vásárhely jobbágyai voltak, az ottan levő allodiaturák, valamint a bárdosi határon levő erdőségek nagy része ma is a nevezett város birtokában van. Bárdos nevét, hagyományok szerint onnan vette, hogy régen e falut bárddal harczoló székelyek lakták, kik egy törökök elleni viadalban nagyrészt elvérzettek. Bárdost – mint fenntebb említém – 1609-ben Vásárhely városa vette meg, de nem az egész falut, mert 1824-ig a Lázár családot, mint birtokost találjuk Bárdoson, ez év április 9-én gróf Lázár József bárdosi részjószágát 3000 ftért szintén megszerezte Maros-Vásárhely városa, amely időtől fogva az egész falu kizárólagos földesurává lett s bírta az úrbéresek 1848-i felszabadulásáig.”

A család egyes tagjai már a XVI. század közepétől említve vannak a különböző forrásokban. A Szádeczky-Kardoss féle Székely Oklevéltár egyes köteteiben a következőket találhatjuk:

928: Székelyország nemességének közönsége a maros-vásárhelyi szabó mesterek megkeresésére Bárdossy Péter – az oklevélben Gergely - vásárhelyi polgár ellen, aki a szabómesterséget maga nem értette, mégis dolgoztatott, (előbb a dolog megítélését Udvarhely szék gyűlésére halasztotta s ott ítéltek, de az ítéletet Maros-Vásárhelyen hirdették ki) hogy valamiként a varga nem ért a kovács vagy szabómesterséghez, sem ezek amahoz, tehát nem is míveltethetik, azonképen Bárdossy is, aki a szabósághoz nem ért, nem míveltetheti azt. Kelt Maros-Vásárhelyt 1514. május 18.

1125: Espán István, Gáspár György és Bárdosy János sóváradi (Maros-széki) drabantok kezességet vállalnak Király Balázsért hetven magyar forintig, hogy a fejedelemnek hű jobbágya lesz Sóváradján. Kelt Udvarhely várában, 1641. augusztus 24.

1263: A Krimben Acremet városában 1670. április 10-én kelt oklevelet tanúként aláírja a Maros-széken, Kebéden lakó Bárdossi Balás is.

A Maros széki nemesek, lófők, puskás gyalogok és szabad székelyek névsora, akik Básta György hűségére az arra kiküldött biztosok előtt felesküdtek Székely (Maros) Vásárhelyen. 1602. augusztus 16.

Kibéd: Bardosi Balázs (szabados) Bardosi János (lófő)

A Maros széki nemesek, lófők, puskás gyalogok és szabad székelyek névsora, akik a császár-király hűségére az arra kiküldött biztosok előtt felesküdtek Székely (Maros) Vásárhelyen. 1603. február 07. Kybéd: Nicolaus Bordosi és Joannes Bordosi

A család pontos leszármazása ezidáig még nem tisztázott, viszont 1760-ban feltűnik Bárdossy Teodor, ki Szászrégenben élt. Azt, hogy a szászrégeni illetve a korábban élt Bárdossyak egy törzsből fakadnak-e még nem tudjuk. Részletes ismerettel a szászrégeni ágról rendelkezünk: