Szepes vármegye térképe és címere

A család alapítója idősebb Bárdosy János. Kassán volt tüzérőrmester, ahol 1736. szeptember 15-én feleségül vette Gerstocker Máriát (*1718. november 02) egy kassai szenátor leányát.
Frigyükből hat gyermek született, akik közül a legidősebb, ifjabb János életével foglalkozunk részletesebben.
A szülők korai halála után az árvák, nagybátyjukhoz, Gerstocker Antal egri kanonokhoz kerültek Egerbe.

A szülők korai halála után az árvák Egerbe kerültek nagybátyjukhoz, az előbb említett Gerstoker Antalhoz.

Bárdosy János portréja 1800-ból

Neveltetésük és iskoláztatásuk az ő felügyeletével történt.

Ifjabb Bárdosy János, a "humanista iskola" elvégzése 1756-ban belépett a jezsuitákhoz. A noviciátust Trencsénben, Fodor Mihály novícius mester vezetésével töltötte, majd humanista irodalmat tanult főtisztelendő Matz Sámueltől Szakolcán.
1759-ben, a soproni jezsuita gimnáziumban a parvista osztálynak tanít grammatikát. A következő évben mér a bécsi egyetemen tanul bölcsészetet és "Newton-filozófiát".
A jezsuita rendet negatívan érintő spanyolországi és portugáliai események hatására bekövetkező támadások miatt 1761 júliusában főtisztelendő Ricei Lőrinc jezsuita főkormányzótól megkapja elbocsátását.

Ezután gróf Barkóczy Ferenc esztergomi prímás levéltárában "írásbeli munkák elvégzésével" bízzák meg, 400 forintos fizetésért.

Az 1765. márciusi országgyűlés végeztével, további törvénygyakorlatra, verebi Végh Péterhez , - aki előbb királyi jogügyek igazgatója, majd királyi személynök, végül pesti országbíró - kerül.

1766-ban átköltözik Szepes vármegyébe, Szepesváraljára, ahol gróf keresztszegi Csáky János örökös főispán - később országbíró - és kiskolatsini Zbiskó Károly , tinnini püspök, szepesi prépost javainak ügyvivőjeként dolgozik.

Még az év november 11-én feleségül veszi lomniczai Horváth-Kissevich József és csépánfalvi Tőke Mária leányát, Máriát (*Brutócz, 1742. december 06. ).
Az esküvőt a Horváth-Kissevich család ősi, brutóczi birtokán tartották.

1767. augusztus 18-án, Felső-Szalókon megszületik első gyermekük. Két nap múlva, augusztus 20-án Kassán, a keresztségben Antal, István, Fidél nevet kap.
Az anyakönyv tanúsága szerint keresztszülei a már sokszor említett Csáky gróf és felesége gróf galántai Eszterházy Barbara.
A szertartáson jelen volt még esztelneki Jancsó Ferenc alispán és felesége görgői és toporczi Görgey Julianna is.
Bárdosyt az 1767. évi Szepes vármegyei tisztújítás alkalmával, Csáky gróf támo-gatásával, helyettes aljegyzővé nevezik ki.

Közhivatalnokként azonban kifogásolták, hogy nem mutatta be nemesi származását igazoló iratait. Mivel a Vas vármegyei Bárdossyakkal sem tudott kapcsolatot teremteni, ezért a már említett Csáky grófhoz fordult segítségért, aki megtette a szükséges lépéseket azért, hogy a császári udvar nemeslevelet bocsásson ki számára.

A fennmaradt iratok részletesen bemutatják az ezirányú erőfeszítéseket:

Bárdosy János levele Mária Teréziához
( 1768. április 11. )

Őcsászári és királyi apostoli Felségének, legkegyelmesebb Úrnőnek !

A megelőző 1767 év novemberében be-nyújtottam a legalázatosabb beadványomat Őcsászári és királyi Felséged nagyle-lkűségéhez intézett könyörgésemmel, nekem és kiskorú fivéremnek adandó nemeslevélért való esdeklésem tárgyában.

Őszentfelséged anyai kegyességében biza-kodva, mint aki az Ő hűséges alattvalóit, kiváltképp azokat akik közügyek ellátására és szolgálatára szentelik magukat, az ő jogos kérelmüket meghallgatni méltóztatik, így legszentségesebb Felségedhez könyörgöm újfent a legalázatosabb odaadással, hogy korábbi indokaim és érveim alapján, melyeket előző alázatos beadványomban felsoroltam, miszerint bizakodni bátorkodom és erősen reménykedem, hogy Szepes megye legközelebb tartandó tisztújító közgyűlésén aljegyzői tisztet fogok nyerni és ezáltal a magisztrális működésben nélkülözhetetlen és megkövetelt nemességet bemutatni és igazolni tartozom.

Éppen ezért az alázatosan kért kegyes nemeslevél adományát nekem és említett kiskorú fivéremnek kegyesen méltóztassék Őszent Felséged megadni és kibocsátani, hogy ezáltal az ígéret szerinti jótéteményben részesülhessek !
Mindezen legfőbb kegyért és császári és királyi bőkezűségért esedezem.

A nemeslevél kiadása azonban némi késedelmet szenvedett, melynek okáról a következő levél árulkodik:

gróf keresztszegi Csáky János levele gróf galántai Eszterházy Ferenchez (Pozsony, 1769. március 21. )

Excellenciás és kitűnő gróf úr, a királyi udvar Kancellárja, aki nekem különösen tiszteletreméltó !

Kegyelmességed említeni méltóztatott, hogy Őkirályi Apostoli Felsége egy bizonyos Bárdosy János és kiskorú gyermeke számára, kegyesen elhatározta, hogy nemes levelet fog adni.
A feljegyzéseim szerint e célra 1.500 forint illetéket kell letétbe helyezni, ám értesültem, hogy nehézségek merültek fel e téren, mivel az említett nemességszerző fivérét is csatoltan a nemeslevélbe kellene foglalni és ezért további 750 forint illetéket kellene letétbe helyezni.
Mivel pedig az említett nemességszerzőnek akkora anyagi ereje nincs, hogy a fivéréért az illetéket letegye és nagyon fontos lenne az előbbi nemeslevelet mielőbb kibocsátani, mivel nemességszerző általam javasoltatott és a megye egész közgyűlésétől bizalmat kapott mint aljegyző, abból a különleges megfontolásból, hogy ott katolikus részről nagy hiány van személyekből, ezért ezt enyhítendő tanácsoltam, hogy nevezett adománya elnyerésével közügyet szolgálhat.
Ezeket előadva, Kegyelmességedet bizalommal kérem, hogy kegyeskedjék úgy intézkedni, hogy a nemeslevél - miként megtudtam - Őfelsége által már aláíratott, hogy a 750 forint letétbe helyezésének terhe nélkül, meghitelezve kiadassék, vagy ha így kiadni nem lehetséges, egyedül csak a szerző, Bárdosy János számára bocsátassék ki.

Csáky gróf kérelmének csak részben adott helyt Eszterházy gróf, hiszen az 1769. március 27-én, Bécsben kelt utasítása szerint: " Egyedül a nemesség szerző Bárdosy Jánosnak adassék, fivére kizárásával."
A nemeslevél "piszkozatában" ennek a rendelkezésnek a hatására került kihúzásra Ignác neve.
Végül a címeres nemeslevél 1768. május 25-i dátummal kiadatott.

Mi Mária Terézia, Isten kegyelméből a Rómaiak özvegy császárnéja, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária
apostoli királynője, Ausztria főhercege, Burgundia, Felső- és Alsó-Szilézia, Brabant, Milánó, Stájerország, Karinthia, Krajna, Mantua, Párma, Placentia, Linburg, Luxemburg, Geldern és Württenberg hercege, a Szent Római birodalom, Magyarország, Burgovia, Felső- és Alsó-Luzácia őrgrófja, Svábország hercege, Habsburg, Flandria, Tirol, Terretum, Kyburg, Görz, Gradisca, és Arthesia grófja, Elzász tartományi grófja, Namur grófja, a Szlavón Marchia, Naon-i rév Salina és Mechlen úrnője jelen soraink rendjében tudatjuk mindenkivel akit illet, hogy számos hívünknek ez ügyben Felségünk elé terjesztett legalázatosabb kérésére, továbbá kegyesen figyelembe véve és megfontolva a Mi érdemes hívünknek, Bárdosy Jánosnak állhatatos hűséggel és híven teljesített szolgálatait, melyeket a körülményeknek megfelelően és az alkalmak szüksége szerint véghezvitt, mindenekelőtt a Mi előbb említett Magyar Királyságunk Szent Koronájának, Felséges Házunknak, és már a Mi Felségünknek híven és kitartóan, arra törekedett és róla kegyesen feltételezzük, hogy a jövőben is hasonló hűséggel és állhatatossággal fog törekedni arra és annak mutatkozik, tehát mindezekért, valamint a Mi császári és királyi kegyünkből és bőkezűségünkből, másrészt követve a Mi boldogult magyar királyi elődeink példáját, hogy mindazokat akik a Mi Magyar Királyságunk Szent Koronájának és a keresztény egyháznak erényeikkel érdemes szolgálatot tettek, az ő erényeiknek emlékezetéül, hogy őket még nagyobb teljesítményre ösztönözzük elhatároztuk, hogy emez Bárdosy Jánost és általa feleségétől nemes Horváth Kissevics Máriától már megszületett Antal fiát és Isten kegyelméből az ő ágyékából valamennyi törvényesen születendőt
( hozzájárulva számos hűséges tanácsadóm alázatos javaslatához ) nemtelen állapotából és helyzetéből, királyi hatalmunknál és bőkezűségünknél fogva, valamint kivételes kegyelmünkből, kiemeljük és az előbb említett Magyar Királyságunk és csatolt Részeinek valóságos és kétségtelen nemeseinek rendjébe és sorába kegyesen bevezetjük, hozzá-számláltatjuk, felvétetjük és hozzáíratjuk, engedélyezzük ezt és biztos tudtunkkal, eltökélt szándékkal megengedjük azt, hogy ők a jövendő időkben és mindörökre mindazon valamennyi kegyekkel, megtiszteltetésekkel, kiváltságokkal, mentességekkel, jogokkal, előjogokkal, kivé-telezettségekkel, melyekkel gyakran említett Magyar Királyságunk és annak csatolt Részeinek nemesei ez idáig akármi joggal vagy ősi szokásjog alapján éltek, örvendettek, használták azt és élvezték, élvezhessék ők is hasonlóképpen, használhassák, örvendhessenek és élhessenek vele, bírhassanak továbbá mindkét nembeli örököseik és utódaik valamennyien tudhassanak és bírjanak.

Ezért az irántuk kinyilvánított kegyességünkből, jóindulatunkból és bőkezűségünk bizonyságául, valamint az igaz és kétségtelen nemesség jelképéül légyen ez a nemeslevél vagyis a nemesség jelvénye:

Álló hadisisak, vízszintesen azaz átlósan metszve, a pajzs felső része kék, az alsó vörös, melyre rávezetve hármas zöld halmon férfi látható teljes tüzérségi díszben, kinyújtott kezében itt arannyal díszített hüvelyből tőrt húzva ki, amott egyházatyainak mondott ezüst ke-resztet tartva. Vöröslőn, fej magasságában, emberi arcú arany nap, bal oldalon a pajzsra fekszik a rostélyos harci sisak, megkoronázva - miként nemeseknek szokásos adni - a Csáky grófok családjának jelvényéből vett lemetszett fejjel, fekete sas szárnyak között a tetején.
A palástok jobb oldalt arany és kék színben, balról pedig ezüst és vörös színben, a pajzs szélein kecsesen és tetszetősen omlanak alá, miként mindezek a Mi jelen oklevelünk elején azaz fején a festő avatott keze által, a maguk eredeti színeiben világosabban ábrázolva tárulnak a megtekintők szemei elé.

Ezen Bárdosy Jánosnak és általa fiának Antalnak, ki említett Horváth Kissevics Máriától született és a jövőben Isten kegyelméből születendő törvényes valamennyi örökösének és utódainak mindkét nemből, elrendeljük adatni és azzal felruházzuk. Elhatároztuk és biztos tudomásunkkal, eltökélt szándékkal megengedjük, hogy ők a jövőben és örökre ezt a címert, azaz a nemesség jelképét, említett Magyar Királyságunk és csatolt részeinek igaz és kétségtelen nemeseinek módján, ugyanazon jogon, kiváltságon, előjoggal, engedményekkel felruházva, valamint mentességekkel, miként amazok természettől avagy ősi szokásjog alapján használják, annak örvendnek, élvezik és azzal élnek, hogy ők is mindenütt: csatákban, ütközetekben, viadalokon, lándzsatöréseken, lovagi tornákon, párviadalokban, bajvívásokban és mindenegyes valamennyi katonai és nemesi vállalkozásban, nem kevésbé pecséteken, takarókon, függönyökön, csarnokokban, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon, sírokon - általában mindenféle tárgyakon és hadi vállalkozásokban, mindkét nembeli örököseikkel és utódaikkal együtt - tiszta, hamisítatlan és kétségbe nem vonható nemesség címén, amelynek kapcsán rendeljük, hogy bármilyen rendű és rangú, állású, méltóságú, és kiválóságú ember mondja, nevezze, tartsa és tekintse őket kitüntetetteknek és felruházottaknak - hordhassák, viselhessék, vele örökké élhessenek, használhassák és benne örömüket lelhessék.
Minek örök emlékezetéül és örökérvényű megerősítéséül jelen kiváltságlevelünket ellátjuk a Mi nagyobb függőpecsétünkkel, melyet mint Magyarország apostoli királynője az államtanácsban használunk, megerősített jelen kiváltságlevelünket ugyanazon
Bárdosy János és általa a fent említett hitvesétől született fiának Antalnak, és a később Isten kegyelméből - miként az megígértetett - születendő mindkét nembeli valamennyi törvényes örököse és utóda részére kegyesen kiadtuk és kiállíttattuk.
Adatott a Mi hűséges és őszintén kedvelt, tekintetes és méltóságos galántai Eszterházy Ferencnek, Fraknó örökös grófjának, a Szent István apostoli királyi nagykeresztes rend lovagjának, Moson és Sopron vármegyék főispánjának, kamarásunknak és valóságos belső titkos tanácsosunknak, Magyarországi udvarnokaink mesterének, valamint az említett lovagrend kancellárjának a kezéből, Bécsben, a mi ausztriai főhercegi városunkban, az Úr ezerhétszáz-hatvannyolcadik esztendejének május hava huszonötödik napján, Magyar-, Cseh- és többi országunk béli uralkodásunknak huszonnyolcadik évében, amikor a főtisztelendő és méltóságos, továbbá a főtisztelendő és tisztelendő urak Krisztusban atyák, úgymint - az esztergomi érseki szék üresedésben - Batthyányi József gróf, kalocsai és a vele kánonilag egyesített bácsi egyház érseke, vagreini Engl Ferenc Antal csanádi, vásonkői Zichy Ferenc gróf, győri, Tauszi Ferenc zágrábi, Klimo György pécsi, Chiolnich József boszniai, zajerdai Patatich Ádám báró, váradi, galántai Eszterházy Károly gróf, egri, Bajtay Antal báró erdélyi, waali Migazzi és Sonnenthurmi Kristóf gróf, a római anyaszentegyház presbiter-kardinálisa, a Római Szent Birodalom hercege, váci kormányzó, nagy-mányai Koller Ignác, veszprémi, Paxi Ker. János szerémi, Gusztinyi János nyitrai, Manczador Pius segnei és modruszi, valamint korbaviai, Pucz István belgrádi, Kiss Kolacyini Károly knini és Bajzáth József ansari vál. püspökök Isten egyházait szerencsésen kormányozták, továbbá szeretett rokonunk, fenséges Albert herceg úr, magyarországi királyi helytartónk, hasonlóképpen tekintetes és nagyságos erdődi Pálffy Miklós gróf, Dalmát-, Horvát- és Szlavónország bánja, id. Batthyányi Ádám gróf, tárnokmesterünk, erdődi Pálffy Károly Pál gróf, ajtónálló mesterünk, gyaraki Grassalkovich Antal gróf, lovászmesterünk, gyarmati Balassa Pál gróf, pohárnokmesterünk, Batthyányi Imre gróf, asztalnokmesterünk, méltóságos galántai Eszterházy Miklós Római Szent Birodalmi herceg, a nemes magyar testőrségünk kapitánya, az említett galántai Eszterházy Ferenc gróf, udvarnokmesterünk, galántai Fekete György gróf magyarországi udvarnokmesterünk, az említett erdődi Pálffy Károly Pál gróf, pozsonyi főispán és még sokan, akik említett Magyarországunk főispánságait és tisztségeit viselik.

A család címerét Mayer Károly Ignác, bécsi festő készítette el - a fennmaradt elismervény szerint - 10 forint díjazásért A jóváhagyás Bisztriczey László címerfelügyelő feladata volt, aki azt rendben is találta.

Mint ahogy az idézett levélből kitűnt a köztisztviselők már akkor sem tartoztak a kiemelten magas jövedelműek közé, ezért kényszerült Bárdosy kölcsönt felvenni Csáky gróftól.
Ez az adósság kényszerítette arra, hogy lemondjon addigi tisztségeiről és 1771-ben elfogadja a Szomolnoki Királyi Bányászati Kamaránál az ügyészi tisztet és egyszersmind a jegyzői állást is összesen 650 forint javadalmazással.

A történelem azonban beleszólt karrierjébe.
Az V. István királytól 1271-ben kiváltságot nyert szepesi "szász egyetem" 24 városából Luxemburgi Zsigmond által 1412-ben II. Ulászló lengyel királynak a Velence elleni háború költségeire elzálogosított 13-at 1769 tavaszán, a királynő csapatai megszállták, majd - Lengyelország első felosztását követően - 1772. november 05-én vissza is csatolták.
A szepesi városok kiváltására kinevezett királyi biztos az a Csáky János gróf lett, akiről már a korábbiakban szóltam.

Bárdosyt selyebi Tiszta Pál , Abaúj vármegye alispánja, a visszakerült városok ideiglenes jegyzőjévé nevezte ki, illetve felvette a Kassán székelő régi szepesi kamarai kormányzóság tanácsosai közé.
A selyebi Tiszta Pál és jabródi Jabrodczky Norbert kamarai tanácsos és királyi ügyek igazgatója közötti ellentét, mely abból fakadt, hogy Tiszta az közigazgatás bevezetésén fáradozott, míg Jabrodszky arra törekedett, hogy a 13 város valamint a lublói és podolini domíniumok a kassai kormányzósággal utólag egyesüljenek, kihatott Bárdosy karrierjére is. Jabrodszky a Bányászati Kamara ügyészi hivatalának igazgatói posztjának meg-szerzése után a magyar udvari kamaránál kieszközölte, hogy a 13 város valamint a lublói és podolini domíniumok ügyészévé nevezzék ki.
Ez a versengés annyira elmérgesedett, hogy végül Jabrodszkyt 1775-ben felmentették hivatalából, a szepességi kamarai kormányzóság pedig kassai kormányzósággá minősíttetett vissza.
Bárdosy a két hivatal között "lebegett" addig, amíg a bécsi császári és királyi pénzügyi és bányászati kamara Bárdosy helyére másik ügyészt nevezett ki illetve selyebi Tiszta Pál tartományi magisztrátusát meg nem újították.
Ekkor nevezték ki Bárdosyt a 13 város, amelyekhez még három - Lubló, Gnezda és Podolin - csatlakozott, a kerületi királyi közigazgatási hatóság jegyzőjévé, iglói székhellyel, évi 620 forintos fizetéssel.

Ez a hivatal nem járt minden veszély nélkül. Ennek bizonysága az az eset, mely 1777. július 7-én történt, Bélán :
Egy ottani ülnökkel fatolvajokat kerestek, akik közül egy, a baltáját Bárdosy feje felé hajította. A dobás célt tévesztett, Bárdosy csak a véletlennek köszönhette az életét.

Az immár 16 város Szepes vármegyével 1785-ben történő egyesítése után ülnökké, majd táblabíróvá nevezik ki és áthelyezik Lőcsére.

Két évig dolgozik ebben a hivatalában, majd a 1787. július 23-án kelt 25527 sz. helytartótanácsi rendelettel a lőcsei királyi gimnázium igazgatásával bízzák meg .
A tisztet az addigi igazgatótól, ocskói Ocskay Pál préposttól veszi át.





1790-ben II. Lipótot császárrá, majd magyar királlyá koronázzák, mely alkalomból Lőcsén is ünnepséget rendeznek.
"Szepesmegye, Lőcse szintén kivilágítással ünnepelte meg 1791. január 16-kán a koronázást s az ez alkalommal kifüggesztett transzparentek föliratai hasonlóképpen megjelentek nyomtatásban.Ugyancsak a szepesiek nevében Bárdosy János, a hisztorikus, II. Lipótot november 15-kén versben dicsőíti."
( Vota et Justae fidelium regnicolarum lacrimae quas occasione solennis inaugurationis Leopoldi II. regis Hungarorum die 15. Novembris anno 1790. )




1792. augusztus 30-án meghal szeretett felesége, akitől 14 gyermeke született. Közülük heten érik meg a felnőtt kort.

· Elsőszülött fia Antal (*1767 - 1801), aki Kaposváron uradalmi ügyészként működött és ott vette feleségül Mayer Juliannát (*1796);
· Franciska (*1769 - 1792), aki klobusiczi Klobusiczky Ferenc, Bereg vármegye táblabírájának hitvese lett (*1791);
· Anna (*1776 - ?), aki baltavári Kiss Farkas, a lőcsei királyi gimnázium grammatika tanárának lett felesége (*1796);
· József (*1778 - 1851) ügyvéd, neje Klein Annamária (*1809);
· Terézia (*1781 - 1803), aki guari és felsőszelestei Guary József hitvese volt (*1799);
· Elek (*1786 - ?) és János (*1789 - 1828), mindketten jogászok.

Ezen utódok közül Antal és József ága virágzik még napjainkban is.

1802. március 12-én I. Ferenc rendeletben állítja vissza a benedek, cisztercita és premontrei rendet. Visszakapják birtokaikat is, de többek között azzal a feltétellel, hogy kötelesek lesznek a lőcsei, rozsnyói, ungvári és nagyváradi gimnáziumokat tanári személyzettel ellátni.
Ezzel a rendelkezéssel Bárdosy igazgatóságának napjai meg lettek számlálva, hiszen mint világi nem reménykedhetett posztjának megőrzésében.
A premontrei rend viszonyai azonban úgy hozták, hogy 1810 előtt a gimnáziumot nem tudták átvenni.
Bárdosy azonban nem akarta ezt megvárni és 1808-ban - 70 éves korában - kétszer ismétli nyugdíjazási kérelmét.
Kimutatja, hogy a fennálló szabályzatnak megfelelően dolgozott "usque ad fractas vires".

Végül 1809. szeptember 11-én válik meg igazgatói tisztétől, ügyeit Paluza János ideiglenes igazgató veszi át.

Igazgatói évei alatt történelmi témájú könyveket ír:

E mű kiadását Schmauk Mihály matheóczi plébános támogatta.
Ezen munkáját az 1895-ben Lőcsén megjelent Szepesmegyei Történelmi Társulat
milleneumi kiadványában a következőképpen értékelik:
" A 460 lapra terjedő, negyedrétű, vaskos könyv teljesen eléri a maga elé kitűzött célt, azaz pótolja a szepesi történetre vonatkozó azon adatokat, melyek a Wagner-féle analectákból kimaradtak. A könyv 107 diplomát tartalmaz a XI. XII és XIII. századból. Ezek elseje 1091. utolsója 1300-ik évből való. Az okmányok leginkább a határ- és jogi viszonyokra vonatkoznak és a tatárdúlások után ingadozó közállapotok megszilárdítását célozták. A szöveghez csatolt geoetnográfiai és történeti jegyzetek, valamint kimerítő okmány összefoglalások nagyon emelik a könyv értékét és használhatóságát. "

Fennmaradt 1801-ből azon levele , melyben jeszeniczei Jankovich Miklóshoz így ír:

Tekintetes és nemzetes, nekem rendkívül tiszteletreméltó ülnök és jegyző uram !

Csatolva és felajánlva a szepesföldi gyűjtemény kiegészítésének eddig kinyomtatott négy kötetes és teljes kettős betűrendű alakban kiadott példányát, - ámbár az utolsó fejezet hiányzik - szorgos igyekezettel rövidesen ez is elkezdődik, alkalom adódván, a méltóságos Fejér és Veszprém vármegyei alispán uraknak elkülönítve két kötetet a 13 példány közül, melyekből egyet-egyet aláírva nekik felajánlok, a főtisztelendő Fejér vármegyei káplán, Gallovits úr által, aki az övéihez ide ellátogatott, s kérem, hogy említett alispán urak ne csupán dedikálják, hanem a kötetekhez csatolt levelem értelmében támogassák abbeli kérésemet, hogy amíg az utolsó, azaz az ötödik rész ezen első kötetből, legfeljebb 2-3 hónap alatt megjelenik és elküldetik, hogy a 60 előfizetés díját mindegyik kötet után, azoktól akikhez az első kötet majd eljut, a megye nemeseitől megkaphassam.
Ez nem csupán az első rész befejezéséhez szükséges, hanem hogy a további részeket kibocsáthassam.
A magyaroknak eddig köztudottan zavaros ázsiai-európai őstörténetéhez, mint az Árpádkor, visszatér. Magyarország és csatolt részeinek alkotmánya, mely ugyancsak homályosnak tűnik, végül különböző Magyarhonba becsatlakozott nemzetek és a közvetlen szomszédok ismertetnek, miként ezek és mások Nagyságodnak a csatolt befejezetlen példányból megismerhetők.
Miként Nagyságodnak korábbi értesítésében nincs másban bizodalmam, mint az
ami ajánlásomat és kérésemet illeti, Nagyságodtól benyújtandónak lenni, egyébiránt kegyes jóindulatára elkötelezve maradok állandó tisztelettel alázatos szolgája:

Bárdosy János
a lőcsei királyi gimnázium igazgatója, Szepes megye táblabírósági ülnöke

1810-ben, azon szándékból, hogy feleségének anyai, ősi javait visszaperelje és hogy kiadja Szepes megyéről írott tanulmányának második részét, Pestre távozott ahol az említett művön kívül a Magyar Királyság határairól is írt egy munkát, s azt a csász. kir. főhercegnek, Magyarország nádorának bemutatta, Kovachich révén Esztergom - Vizivárosban.

1818. február 12-én, 80 éves korában elvette feleségül a mindössze 17 éves Veszely Erzsébetet.
1819. március 18-án, anélkül, hogy e második nejétől örököst nemzett volna, 82 éves korában - 16 unoka, 14 dédunoka őseként - Pesten tüdőgyulladásban elhunyt.

"A Szepesföld monográfiájának második része már-már félredobva, más fontos irományaival és könyveivel együtt hűtlen kezekbe kerülve, és tekintetes Pankuoth Miklós úrnak 200 rendes pénzekért eladottan találtatott."

Következő oldal>>>