bárdosi Bárdossy István

1826 - 1910

(Bárdossy László - Eölbey Mária) 1826. május 14-én született Szombathelyen. Apja főpercertora, főpénztárosa volt a vármegyének.
László és Sándor testvére. Tanulmányait Szombathelyen kezdte, Pozsonyban és Budapesten folytatta és azok befejeztével Szombathelyen telepedett le, mint ügyvéd.
1867 után a sárvári szolgabírói hivatalnál vállalt tisztséget, majd a szombathelyi járásnak lett főszolgabírája.
Tántoríthatatlan híve volt Tisza Kálmánnak, aki akkor még mint a balközép vezére kuruc politikát csinált.
A sárvári kerületben kétszer is fellépett képviselőjelöltként, azonban szentmártoni Radó Kálmánnal szemben kisebbségben maradt.
1867. május 1-én lett szombathelyi főszolgabíró, ismételt politikai kudarcok után. A nagypolitika azonban itt sem hagyta nyugodni, 1871-ben újra fellépett képviselőjelöltnek a rumi kerületben és akkor Tulok Jánossal szemben sikerült is győzelemre vinnie a balközép lobogóját.
Ebből a választásból való a csúfolódó kortesnóta :
" Elibe, elibe, a Tulok elibe, mert be talál futni az országgyűlésbe "
Egy cikluson át képviselte a rumi kerületet és mandátuma lejártával Szombathely képviselőtestülete meghívta a polgármesteri székbe, melyet 1878-ig foglalt el.
Nagy alkotások nem fűződnek nevéhez, de polgármestersége mégis korszakot jelent a város történetében. Az ébredő Szombathely akkor kezdett kibontakozni elmaradottságából és felvilágosultsága a város érdekei iránt való meleg érdeklődése sokban hozzájárult ahhoz, hogy a város megindult a haladás és fejlődés útján.
Polgármesterré történt meghivatása előtt mint ügyvéd, egy nagyérdekű ügynek, a Rumy család serlegperének központjában állott és akkor sok megtámadtatásban volt része.
A Rumy család a XIII. században arany serleget kapott a királytól.
Ezt a serleget a család az 1870-es években eladta egy külföldi régiséggyűjtőnek. Nagy volt az értékes műkincsnek külföldre juttatása miatt a felháborodás.
Tudományos körökben sokat foglalkoztak a kérdéssel és Bárdossy Istvánt, Rumy Mariska, Förster Ottó volt országgyűlési képviselő menyasszonyának ügyvédjét okolták amiatt, hogy a történelmi értékű ereklye külföldre került.
A nagy vitának az volt a vége, hogy kénytelen volt minden illetékes tényező elismerni az eladás jogosságát és a botrányügy ezzel lecsendesedett.

Polgármesteri hivataloskodása után 1878. május 6-án a vármegye árvaszéki elnökké választotta meg és e minőségében érte az a kitüntetés, hogy a király királyi tanácsossá nevezte ki.
Nyugalmazása után a vármegyei közszolgálat terén szerzett érdemeit külön jegyzőkönyvben ismerte el a vármegye és az érdemek elismeréséül nyugdíján felül kegydíjat is szavazott meg részére.
Nyugalmának napjaiban is szívesen foglalkozott közdolgokkal. Élénk részt vett a vármegye közéleti és politikai életében, mint a vármegyei szabadelvű párt volt alelnöke igen agilis és buzgó tevékenységet folytatott az utolsó időkig.
Többször volt választási elnök és a vármegye törvényhatósága, éppen úgy mint a város sokszor felhasználta reprezentációs megbízatásokra.
A városnál az iskolaszék ügyeit vezette hosszú időn keresztül, mint elnök. Élénk részt vett a város közéletében is és ő volt a városi közgyűlések legszorgalmasabb látogatója.
Mindvégig megőrizte szellemének frisseségét. A legszebb öregura volt a városnak. Amikor megjelent az utcán a maga mindig választékos és elegáns toalettjében, még mindig megfordultak utána az asszonyok. Ez volt a gyengéje, erre volt a legbüszkébb.
Vidám, szép legényéletet ez akis hiúság, a női nem lovagias kultusza aranyozta be.
Egészséges volt, 85 éve dacára is, mint a makk, sétálni indult a Szily János utcában. Az elemi iskolából két kis leányka futott ki az utcára. A járdán haladó öregurat feldöntötték, Bárdossy István elbukott, betegen vitték haza és utána már fel sem kelt többé.
1910. augusztus 6-án reggel halt meg. Nem volt senki sem mellette, mikor jobblétre szenderült. Reggel négy órakor még elbeszélgetett környezetével, hat órakor már halva találták.
Mélységes csend borult a Szily János utcai házra, melynek egy legénylakásában hetek óta vívta végső tusáját a halállal.
Mikor ébredni kezdett a város és megélénkült az utca, már úton-útfélen a részvét szavai hangzottak. Meghalt a Pista bácsi. A középületeken gyászlobogók jelentek meg és a megnyilatkozott általános részvét hűséges mutatója és tükre volt annak a közkedveltségnek, melynek az öregúr Szombathelyen örvendett.
Mindenki ismerte, mindenki szerette és ez a legszebb nekrológ, amit halottról mondani lehet.

1910. augusztus 7-én, vasárnap délután 5 órakor temették el.

Délután öt óra előtt sűrű tömegekben gyülekezett a gyászoló közönség a Szily János utcai gyászház körül.
A lakásban felravatalozott koporsót virágok egész özöne takarta el. Feltűnést keltett a város gyönyörű piros-fehér koszorúja, melyben első polgármestere előtt rótta le kegyeletét.
Koszorút helyezett el Brenner Tóbiás polgármester és családja, Reiszig Alajos a Vas megyei Casino, a Szombathelyi Általános Takarékpénztár, a gyászoló család, számos rokon és jóbarát.
Ott volt a temetésén az egész város vezető intelligenciája. A klérus és székeskáptalan épp annyi kegyelettel vette ki részét a halála felett érzett közrészvétben, mint az " Ébredés" szabadkőműves páholy, mely egyik legkiválóbb tagját, egy ideig vezető főmesterét, legutóbb tiszteletbeli főmesterét vesztette el benne.
Ott volt Tulok József, Horváth István, Tóth József kanonokok, Császár József teológia tanár, a közhivatali élet előkelőségei: Békássy István főispán, Radó Gyula vármegyei főjegyző, Brenner Tóbiás polgármester, valamint a városi tanács tagjai, az iskolaszék, a tantestület küldöttsége.
Eljött régi barátjának és rokonának utolsó útjára Széll Kálmán volt miniszterelnök, ott volt a gyászolók között Bárdossy Jenő, Bárdossy László, Széll Ödön, Förster Miklós és Förster Ottó és még számosan.
A temetési szertartást Gaál Sándor apátplébános végezte fényes papi segédlettel. A holttest beszentelése után megindult a hatalmas gyászmenet. A virágokkal zsúfolásig megrakott fényes négyfogatú gyászkocsit városi és vármegyei hajdúk kivont karddal kísérték az utcán végig.
A halottas kocsi után legelöl Bárdossy László és Bárdossy Jenő haladt. Utánuk Széll Ödön nejével, majd Széll Kálmán, Békássy István főispán és Radó Gyula vármegyei főjegyző kíséretében.
A temetőben az egyházi szertartás után, mikor a gyászoló közönség szétoszlott, a szabadkőműves páholy küldöttsége, a szokásos láncfonással és szabadkőművesi szertartásokkal juttatta kifejezésre a sírnál az elhunyt főmester iránt való kegyeletét.

Nem volt nagyra törő ember szerény, de munkás életét élt, és ha nem is a nagy kvalitások, az alkotóerő, de a jellembeli szilárdság, a felvilágosodott liberális gondolkodás, az igazi úri modor, érzéseinek és cselekedeteinek puritán tisztasága méltóvá tette őt arra, hogy a közélet terén az elsők között foglaljon helyet.