1819 - 1890

(Bárdossy László - kisölbői Eölbey Mária) 1819. augusztus 09-én születt Szombathelyen. Apja Főpercertora, főpénztárosa volt a vármegyének. Sándor és István testvére.
A középiskolát Szombathelyen végezte. Tanárainak és iskolatársainak egyaránt kedvence, s a gimnáziumnak, mint annak első taulója, szemefénye.
Tanárai rendkívül becsülték, szerették a páratlan szorgalmú, szelíd lelkű ifjút, kit másrészről tanulótársai is a legbensőbb ragaszkodással környeztek, szerény és nyájas magatratása miatt.
A lyceumot Szombathelyen kitűnő sikerrel végezvén jogi tanulmányainak folytatása végett Győrbe, majd patvariára Pozsonyba ment.
Az ügyvédi vizsgát 1840. december 12-én, Budapesten tette le "törvényes tudományának kitűnő jelét bizonyítva."
A vizsga bizottság elnöke gróf Apponyi György, a bizottság tagjai bernátfalvi Földváry Ferenc és Osztroluczky Miklós itélőtáblai bírák voltak.
Ügyvédi oklevele 1841-ben lett Vasvármegye közgyűlésén kihirdetve és még azon évben megkezdte közszolgálatát, mint a vármegye aljegyzője.
Ugyancsak ez évben választották rendes esküdtté és már 1842 végén árvaszéki jegyzővé lépett elő, majd csakhamar a vármegye első aljegyzőjévé választották.
Ezen minőségében érte az 1848-as Szabadságharc, amikor Vidos József ezredes megkeresésére a vármegye a hivatalos munka alól felmentette, munkáját helyettes látta el, míg ő Vidos József oldalán mint nemzetőr teljesítette hazafiui kötelezettségét.
1851. március 03-án nősült meg, feleségül vette mesterházi Nagy Emilíát, kitől öt gyermeke született: Mária 1851. november 02-án, ki alig három évesen hunyt el, 1854-ben Géza, 1856-ban László, 1861-ben Jenő majd 1863-ban Kálmán.
1852-ben a császári és királyi kormány által a szombathelyi megyei törvényszék bírájává nevezték ki, mely állásában minden erejét megfeszítette, hogy honfitársainak keserves helyzetében szolgálatokat tehessen.
1854-ben országos törvényszéki bírává nevezték ki, s mint ilyen a kaposvári törvényszékhez helyeztetett át, ahol egészen 1861-ig, a császári és királyi bíróságok feloszlatásának évéig szolgált.
Hochreiter Ambrus, a kaposvári megyei törvényszék elnöke a következőképpen méltatja Bárdossy László érdemeit: " Alkalmat veszek magamnak a Tekintetes úr kitűnő képességének, szakavatottságának, a felekkeli érintkezésben lekötelező jó bánásmódjának méltó elismerése mellett, példás szorgalma, szolgálati buzgósága, kitartása által bebizonyított sikeres szolgálataiért szíves köszönetemet ezennel kinyílvánítani. "
Alig mentették fel bírói állásából, Vasvármegye közönsége 1861. május 06-án tartott közgyűlésén, szabó Ferenc és Csesznák László ellenében egyhangúlag törvényszéki ülnökké és telekkönyvi irodaigazgatóvá választotta meg.
1862. május 23-én Vasmegye főispáni helytartója, Zichy Herman gróf a vasmegyei törvényszékhez ülnökké nevezte ki, mely állásában azonban rövid ideig működött, mert már azév november 20-án Zala vármegye első alispánjává nevezték ki.
Novák Ferenc Zalavármegye főispánja az alábbi sorok kiséretében hozta tudomására előléptetését:

" Minden oldalróli míveltsége, ismert hivatalos buzgalma, gyakorlati tapasztalatai, tiszta jellem s egyáltalán a közhivatalnoki pályán szerzett érdemei tekintetbe vételével Zalavármegye első alispánjává nevezetetett ki. "

Zichy Herman gróf f-ispáni helytartó, az alábbi sorokkal vett búcsút tőle:

" Tekintetes Urat oly állomásra látom távozni, melyen kitűnőleg jeles tehetségei, ügyessége és szorgalma nagyobb működési tért nyervén, kiterjedtebb elismerést fog kivívni. "

Ebben a tisztséében 1865. október 09-ig működött. Ezen a napon gróf Festetich György, akkor Zalavármegye Főispánja, később miniszter, saját kérelmére az alábbi irattal mentette fel hivatalából:

" Tekintetes Urat saját kérelme folytán a további hivataloskodástól ezennel felmentem, kijelentvén ezúttal azt is, miként Tekintetes Urnak személyét, általam becsült érdemei szerént felsőbb helyen ajánlani el nem mulasztom . "

S valóban, a nagynevő gróf már október 27-én szívélyes jó kívánságai mellett értesíti, hogy a vasmegyei törvényszékhez bíróvá neveztetett ki.
1867. május 01-ig töltötte be ezt a posztját, mikoris az alkotmányos korszak beálltával, Vasvármegyének a fenti napon tartott tisztújító közgyűlésén 281 szavazattal törvényszéki bíróvá választatott.
A bíróságok szervezése során a király által 1871. december 18-án királyi törvényszéki bíróvá, majd 1882. május 27-én a szombathelyi királyi törvényszék elnökévé neveztetett ki.

1890. július 29-én reggel még megtette rendes sétáját, de már a nap folyamán több ízben panaszkodott szédülésről és fejfájásról és még ugyanaznap este 8 órakor szívszélhűdés következtében elhunyt.

Július 31-én, dülután öt órakor temették el.
Részt vettek azon a hatóságok, testületek, főgimnáziumok tanári kara, egyletek, vármegyei küldöttek, a papság, a 11. sz. huszárezred tiszti karának hat tagú, díszbe öltözött küldöttsége.
A koporsót szebbnél szebb koszorúk egészen elborították, melyek között kíváló helyet foglaltak el a kir. törvényszék és ügyészség, az ügyvédi kar, a szombathelyi közjegyzői kamara gyönyörű koszorúi.
A boldogult testvérei, Bárdossy István ( " A szeretett jó testvérnek" ) és Bárdossy Sándor, fiai Bárdossy Jenő nejével külön, végül Bárdossy Géza, László és Kálmán együtt ( " A legjobb atyának " ) helyeztek el pompás koszorúkat a rvatalra.
A temetési szertartást Puly György pápai prelátus, apát-kanonok őméltósága végezte, s annak tartama alatt a helybeli dalárda énekkara gyászdalokat énekelt.